Lassan
megismerjük a Pulp Fiction based on listáját.
Quentin Tarantino egy fesztiválon bukkant rá Reb Braddock
eredetileg 30 perces filmjére, egy gyilkosságok utáni
helyszín-takarító szervízrôl (Post Forensic
Cleaning Service - P.F.C.S.). Innen vette a nyersanyagot a takarító
karakteréhez (Harvey Keitel), aki halálos nyugalommal
osztogatja az utasításokat a fehér kocsiban véletlenül
kiloccsant agyvelô eltakarításához. A deal az
lehetett, hogy cserébe Tarantino visszaproducálja Braddock
ötletét hosszabb formában. Sôt, rögtön
a takarítónôt alakító Angela Jones-t
is lenyúlta, aki Esmeralda Villalobost, a megszállott taxisofôrt
játszotta a Pulp Fiction-ben.
Nem hiába adják el a Vérfagyasztót is inkább Tarantino nevével. Kicsit kockázatos vállalkozás egy másfél órás játékfilmet csinálni az eredeti P.F.C.S. ötletbôl, de a történet egyszerûsége ellenére el van annyira "tarantinósítva", hogy az exvideotékás mester nem tagadhatná le, hogy köze van hozzá. Fekete humor, (alvadt) vér minden mennyiségben, erôszak, izgalom, körömrágás, pszichopaták, ezúttal csak a kábítószer marad ki a szórásból. Prûd Amerikában R, azaz restricted kategóriát kapott a film. Ez már önmagában elég jó ok arra, hogy megnézzük, de valóban csak azoknak, akik bírják a morbid humort. Meg akik kíváncsiak rá, hogy hol lesz a kíváncsiság rögeszmévé.
Adva
van Gabriela (Angela Jones), a kolumbiai származású
pszichopata, aki már gyerekkorában is a Boszorkát
keresi a Jancsi és Juliska mézeskalácsházban
és kikerekedett szemekkel/rágógumikkal nézi
a horrorfilmeket. Különösen a lefejezôseknek örül
úgy, mintha egy új zsírégetô-tabletta
reklámot látna a Tv Shop-ban.
Orális fixációját felcseperedve Miami-ban fejleszti tökéllyé és tovább, halálfixációvá. Tv show-kat néz, újságkivágásokat gyûjt gyilkosságokról, a kezdeti ijedtség után még a barátja is ilyen cikkekkel ajándékozza meg virág helyett. Kicsit unalmas, hogy már a Natural Born Killers óta nem látni olyan filmet, amiben ne lenne egy harminckét fogú sorozat/tömeggyilkos-riporter paródia, de ez biztos hálás téma.
Gabriela
kedvence természetesen a Kékvérû Gyilkos (William
Baldwin), aki mindig fej nélkül hagyja ott gazdag, volt szeretôit.
Kivéve egyszer, mikor Angela épp gyilkosságok iránti
csillapíthatalan kíváncsiságának eredményeként
bedolgozza magát a Miami P.F.C.S. elit takarítónôi
osztagába. Kíváncsiság. Az az emberi tulajdonság,
ami a félelemnél is erôsebb tud lenni. Angela Jones
nagyon jól adja elô a mindenre elszánt kíváncsi
perverz Gabriela karakterét, aki legfôképpen azt szeretné
kideríteni, hogy vajon beszélnek-e az elkobzott fejek. Ezt
remekül kiegészíti a gyilkos szerepében William
Baldwin, aki meggyôzôen alakítja a másik pszichopatát.
Leginkább mikor találkoznak. Nagyon tud nézni hozzá.
A vajon mi történik a következô jelenetben feszültsége
egyre fokozódik. Kedvencem mikor Gabriela szalszát táncolva
egyszerre rekonstruálja a gyilkos és az áldozat mozgását.
A forgatókönyv eredeti, van benne egy kis Alkonyattól
Pirkadatig, humoros párbeszédek, egybeesések, alvadt
vérben és latin-amerikai zenében tocsogás,
látványos helyszínek, na és egy meghökkentô
vég.
Egészen vészes a helyzet. Hasta la vista, baby