godzilla

Április volt. New York utcáin sétáltam. Az autóbuszokat három halmazba lehetett csoportosítani mint reklámfelület. (Nem kis reklámcsík, hanem az egész busz felületét kihasználó képek.) Az egyik halmazba az iomega zip-drive reklámokat viselõ kék buszok kerültek. A második esetben fekete alapon D. Copperfield nézett rád tej-bajusszal: "The magic word? Milk." A buszok többsége mégis undorítóan zöld volt, rajtuk a következõ felirattal: "His jaw is as big as this bus. Godzilla. Size does matter."

Nem baj - gondoltam magamban.

Lláttam egy trailert is a hazai mozikban: õslénymúzeum, csarnok, üvegtetõ, gyerekek, idegenvezetõ magyaráz, T.Rex, blabla, remegés, hullik a por a hatalmas csontvázról, aztán belép egy háromujjú ex-has-636-os láb, széttapossa S. Spielberg 2 részes (állítólag jön a harmadik?) filmjének lecsupaszított fõhõsét, és huh.

Nem baj - gondoltam továbbra is magamban.

Múlt pénteken du. jöttünk haza barátnõmmel kisebb kaliberû görög nyaralásunkról. Lecuccoltunk, egy kis evés, aztán bejöttünk a városba. Értelmes helyre szóló jegyet csak hajnal fél 1-re kaptunk.

Nem baj.

Teltek az órák. Este 10-kor már leragadt a szemünk a fáradtságtól, elvégre korán keltünk, no meg átrepültünk Albánia fölött is. De bírtuk.

És akkor ütött az óra. Fél 1, reklámok, Armageddon-trailer, popcorn, hozzávalók. Beszéljünk a filmrõl.

Fõcím francia atomrobbantásal a Polinéz szigeteken, gyíkok szaladgálnak, tojást raknak. Mindez zöld csíkos szûrõn kersztül, táguló betûközû feliratokkal, sejtelmes zene. Jól meg van csinálva, de tényleg. Indul a film, japán halászhajó, hidegebb testhõmérsékletû fõhõsünk befigyel végtagilag. A kisebb és melegebb eközben Csernobilban javában kutatja a gilisztákat. Érte jön az amerikai hadsereg, és viszik Panamába, ahol Godzilla éppen átszaladt a szárazföldön, kisebb lábnyomokat hagyva maga után. Még egy jamaicai tankhajó és 3 kisebb amerikai halászhajó esik áldozatul az egyelõre csak lábnyomát és farkát demonstráló szörnynek. Irány New York.

A forgatókönyvíró nem hagyta ki a humort sem, amelyet ráadásul egybekötöttek az egyik legjobb trükkfelvétellel. Egy öreg, fogatlan manhattani pecás kiül a szakadó esõben a moló végére, bedobja a horgot. Persze tudjuk, hogy mi is fog történni, de a trükk tényleg megér egy említést. Godzilla kiemelkedése a vízbõl a maga fölé emelt víztömeggel igazi csemege.

Ezek után gyors pusztítás az utcákon, pár filmbéli perc alatt kiürítik Manhattant. A hadsereg átveszi az irányítást, tûrhetõ alakítást nyújtó atombiológus barátunk tanácsait követve. Sablon: rettenetesen gyenge románc, rettenetesen gyenge nõi fõszereplõvel. Plusz az elmaradhatatlan média-vonal.

Aki viszont rulez, az Jean Reno, a pre-5.-elem Luc Besson filmek állandó szereplõje, aki momentán rövid ideig biztosítási ügynöknek álcázott francia titkosügynök. Fanyarul hidegvérû humorával feldobja az egészet, bár a film hosszúságát már õ sem mentheti. Mert hát jön a bonyodalom, néhány száz kis-godzilla születik, melegebb hõsünket kirúgja a hadsereg. Sebaj, szerzõdtetik a franciák és persze megoldják fennálló kisebb problémákat. Anyuci ideges, üldözés, Brooklyn Bridge, elakadás, halál.

Szumma:
Sztori:gyenge.
Hossz:rettenetes.
Szereplõk:gyengék.
Jean Reno: király.
Special effects: noha van néhány fizikailag abszolút lehetetlen trükk, egyébként teljesen profi. Amikor Godzilla beugrik a vízbe, kifejezett örömöt éreztem. (Wow! - súgtam a mellettem ülõ fülébe.)