Egyszer csak kiömlik két hektó vér, innentől már jobb. Előtte még az van, hogy elveszik az űrhajó, az Event Horizon - azaz Eseményhorizont. Az eseményhorizont bonyolult dolog, van benne téridő meg minden, annyit elég tudni róla, hogy ha fekete lyuk is van a közelben - és most lesz - akkor érdemes távol tartani magunkat tőle. Az űrhajó persze megkerül, mentőcsapat megy, később majd meglepődnek, van titokzatos idegen is - Sam Neill, Omen III, nem kellett új szerepet tanulnia -, az ő dolgai miatt majd mindenki halomra hal, ezeket tudjuk előre. Hangulat a Bolygó neve halálból kölcsönözve, leporolva, én sokáig az idegenek felbukkanását vártam, azt hiszem összekevertem a trailereket.

Aztán mégse a hősök lepődnek, hanem mi, ugyanis innentől a sci-fi lecseng, és jó kis horrofilm lesz, a legsötétebb fajtából, még vihar, meg villámlás is van. Csak a gonosz, az nincs sehol, ez is jó, így mindenhol ott tud lenni. Ezenkívül minden a helyén: anyát a fia, megtört szerelmest halott párja, kapitányt megmentetlenül maradt embere terrorizálja - a többieknek csak konfekcióáru jut szívatásból, de így sem elégedetlenkednek sokat. Aztán ott a kísértetkastély dizájnja, látszik, hogy sokat foglalkoztak vele a készítők, nagy tüskék, alig várja az ember, hogy valaki jól felfúródjon egyre, a Contactból jól ismert forgó gyűrűk horrorváltozata, folyosóból van hosszú-sötét, labirintusos, kúszómászós-klausztrofób, minden ami kell. Az egész egy gyönyörűen nyomasztó légkörré áll össze, ijedek, izgulok, szarrá rettegem magam.

A gonosz viszont még mindig nincs sehol. Ami nem is csoda, ugyanis a gonosz odaát van. Egy másik univerzumban vagy dimenzióban, ezt végig nem sikerül eldönteni, túl az eseményhorizonton, az biztos. Ráadásul nem is gonosz, túl sokat nem is akar, semmi világuralom, vagy atomrobbantás New Yorkban, csak a legénységet, azt vinné nagyon. Nekik viszont nagyon rossz lesz, ha ez sikerül, kapunk róla bemutatót párszor, mindenféle véres őrültek őrültködnek, némelyik rémisztő szövegeket mormol latinul, egyre durvább flashbackekben. Egyik szomszédom ekkor már elhagyta a termet, a másik kabátja mögül les ki néha-néha, én csak úgy parasztosan a kezemmel védem magam a nemkívánt látványtól. Egy teljesen érthetetlen, nagy-nagy véráradat után sajnos kicsit sablonossá válik a dolog; előkerül a gonosz, a hős, és a megmentendők, és én is végig oda merek már nézni.

Utókezelésként felmerült a Herkules másodszor, Álljon meg a nászmenet először, vodka-narancs, Quake. Utóbbi nekem bejött, tudom ajánlani.

Dr. Weir