Herkules

Szóval az úgy kezdõdött, hogy csütörtök reggel az egyetem kapujában egy free újságot nyomtak a kezembe ezzel a felszólítással: "ingyen mozijegy, ember!!" Persze olyan ingyenjegy volt, hogy ketten nézhettük egy jegy áráért a filmet a multiplex tankban (ezúttal Hollywood, nem Corvin), de így biztos hatásosabban el lehet adni. Nyilván. Nem tulajdonítva különösebb jelentõséget a dolognak álmatag, messzibe révedõ fejjel beültem órára, amibõl mindjárt kettõ is lett volna zsinórban.

De nem lett. A szemináriumvezetõnek programja volt, közölte, hogy elmegy 15 percen belül, örülés. Mivel a Herkulest ma kezdték el, gyorsan rávettem egy kicsi, ám számottevõ ember-magot a film megtekintésére. A kommandó legyûrte a kezdeti nehézségeket (ruhatár, pénz felvétele automatából, metró), és megérkezett a platócipõs eladóhölgyek birodalmába. A bejáratnál egy kis adag óvodás nyomakodott be a Plaza-ba, a kommandó egybõl megrendült: vége a világnak, ezek is tuti a Herkulesre jöttek, végigpofázzák majd az elõadást. De nem. Biztos a Peacemaker-re vitte be õket a tanító néni, soha nem láttuk õket viszont.

A reklámokat átkínlódtuk ("figyejj, neked hogy hívják a nevedeeet?"), a trailereket szintén. Ezután rövid technikai szünet következett türkiz-kék vetitõvászonba bújtatva, majd indult a McDonalds-os propaganda, és végül 20 perc elteltével a film. Én erre az idõre a kólám megittam, a mellettem ülõ csoporttársam kukoricáját megettem, egyszóval bevetésre minden készen állt.

A rajzfilm pedig jött, és innentõl eszeveszett Rock'n'Roll. A magyar változat munkatársai elõtt le a kalapom, kurta jó munkát végeztek szinkron ügyileg, és a zenéket is nagyon kíválóan átkonvertálták. A Disney persze magyar feliratokkal szállítja a cuccot, tette azt a Toy Storynál, meg úgy általában. Nekem ez nagyon bejön.

Hádész -a gonosz- magyar hangja Kulka János, a szomszédokból, ami ugyan lehet, hogy kissé szokatlanul hangzik, de nagyon rendben van. A többiek is. Kick ass, mondom.

Azt mondhatnánk, hogy az egész rajzfilm egy színes utazás. Néhol kicsit elmélázgató, romantikus, néhol pedig pergõ, nyélen. Az amerikai világjelenség -ahogy a Contactban- itt is elõfordul. Nike meg Cola reklám, propagandagépezet kiparodizálása, Herkules becézgetése jóféle amerikai mintára (emlékszünk a Goldeneye Jimbo-zására?).

Ez azonban nem baj, sõt, könnyesre röhögjük magunkat rajta. A karakterek eszméletlen jól megformáltak, rendkívül szórakoztató az egész.

A történet szokásos Disney kaptafa. Kis-fõhõs elkerül otthonról, barátokra talál, felnõ, adja a naiv srácot, jön a nõ, szerelmi vonal, fõgonosz hatalmi take-over, fõhõs lelki paradigmái, nõ megmentése, happy end.

A rengeteg apró képi és verbális poént el nem lehetne mondani. Hádésznek felettébb jó a humora, egyáltalán nem tûnik gonosznak, sõt meg tudom érteni az indítékait. Hermész lila szemüvegben nyomul. Pegazus ostoba ösztönlény, nem beszél a filmben, kedves aranyos paci.

Nem tudom, ki hogy van vele, nagyon tuti a produkció. Ebben a mai mocsokban bejönnek az ilyen filmek. Vagy csak én lettem szentimentális.
 

kerekerdõ angeldayka