Gyermekkoromban utoljára érzett feszült izgalommal, Jumbo Üdítővel és Mammut Popcornnal ültem be a II. világháborúba. Bevallom eleinte nem vártam sokat Ryan közlegény megmentésétől. Sejtettem, hogy sikerülni fog. Direkt elhatároztam tehát, hogy elfogult európai gőggel ülök majd a moziban és fikázok. Kérem nekem ez a szórakozás, én egy ilyen unheimlich ember vagyok. Előtte láttam a werkfilmet. Ebben a szerző félkegyelmi állapotban tanúságot tett arról, hogy már teljesen elszállt. És feltűntek a szereplők is, akik Omaha Beach mintás trikóban, és egyes szám harmadik személyben nyilatkoztak a film mondanivalójáról. Lenyomták még a marketing clippet és megjelent egy tolószékkel élő filmenkívüli is. A werkfilm rádöbbentett, hogy ezek nem adják olcsón, ezek megpróbálnak taccsra tenni. Hogy kínkeserves érzelmi kitérők után jutok csak el szent célomig: a film lenézéséig. Rövid szunnyadás után felkeltettem érdeklődésemet és elmentünk moziba.
A következőkben láttam mindazt, amiért rajtam kívül szinte mindenkinek tetszett a film. Észleltem, hogy jól megvan csinálva. Tehát tényleg ilyen volt egy tank, így süvített a golyó, így omlott ki a bél. És fiatal emberek, akik hősként az életüket…, míg a hatalom…, és a másik oldalon is fiatal emberek…, és nekik is van anyukájuk…, és az erőszak az nemám ahogy a béfilmeken, hanem tényleg…
Gondolom mindezt azért, hogy én megértsem: a háború szörnyű dolog. Vagy ha már értem, akkor ne felejtsem el. Ez olyan jó szándékú, most akkor ezt hogyan fikázzam?
Azért mégis. Én már Spielberg előtt is tudtam, hogy a háború szörnyű dolog, és nem felejtettem el. Én már Spielberg előtt is egy olyan városban laktam, ahol a folyóparton gyerekeket, nőket és férfiakat lőttek vízbe. Nekem már Spielberg előtt is volt olyan nagybátyám, aki ötven éven át minden hajnalban ordítva ébredt. Én már Spielberg előtt is olvastam háborúról és békéről, a huszonkettes csapdájáról meg józsefről és a testvéreiről. Egyedül azt nem tudtam Spielberg előtt pontosan, hogy hány Buickot tud kettéharapni egyszerre egy dinoszaurusz.
Ráadásul mit tegyek, de jól bírom az erőszakot, filmen meg direkt szeretem. Leginkább úgy szeretem, ha önmagáért való. Nem vitatom, hogy e vonzódásom infantil. De ha már mondanivalót is raknak bele, akkor legalább az ne legyen gyerekes.
Jó, tudom, nem nekem csinálta, és fontos, hogy újra meg újra, az új generációk.
Annak ellenére tehát, hogy végül győz a jó és megnyerjük a II. Világháborút, én európai gőggel kijelentem, hogy Steven Spielberg új filmje a látvány dia-dala a gondolat felett.
jazzy