Dobrocsi Petit -csoporttársamat- múlt héten szemendobták egy hógolyóval, ráadásul a barátnõjével is összeveszett tegnap. Újabb féltékenységi roham telefonon keresztül. Majd kinövi - legyintettem, aztán hármasban átcsúsztunk megnézni a Kossuthba a Sakált ezen a szép tavaszias délelõttön háromszázért.
A film elõtt a büfében megittam három deci gyömbért húzóra, soknak bizonyult ugyanis az elõzõ napi 5 korsó meleg ser éhgyomorra, szóval porzott a vesém rendesen. A biztonság kedvéért még kinéztem a vécére, ahol az infrás csapból egy kanyi víz sem volt hajlandó elõmászni, ezért aztán kissé feszengve másztam be a helyemre, az utolsó sorba a többiek mellé.
Reklám és trailer szerencsére nem sok volt, ezúttal megmenekültünk a lyügó-tól is, aztán jött a kurva hangos cd lemez a képernyõre, meg dolby, meg dts, meg robbant is ezer darabra, térhatásban, jól. Aztán elindult a film terjesztõjének logója, két másodperc után hang drop-out-tal elszállt, elég röhejesnek tûnt a dts intró után, de most komolyan.
Aztán jött a filmszerkezet is végre, az elsõ öt perc alatt, míg mentek a feliratok -aminek kanyi köze sem lett az egész filmhez, amint az 124 perc elteltével kiderült- végre annyira kurva jó volt, hogy azt is elfelejtettem audiovizuális orgazmusom alatt, Uj Péter fiú-e vagy lány. Archív felvételek Uljanovról, Sztálin Józsiról, meg mindenféle harckocsikról. Késõbb berlini fal ledõl, ilyesmi. Ezalatt eldurranás ütemes jóféle muzsika, ami késõbb az egész filmre jellemzõ lészen majd.
A pozitívumukról ennyit. Jó zene, jó fõcím. Film meg kuka. De miért is?
Egy összevissza zagyvalék, ostoba butaság az egész. Willis a nagy Sakál, a szigorú arcú hombre, aki nem szól kettõt, csak néz bambán, hülyén. Meg azok az idétlen hátrapillantásai. Egyértelmû John Woo Face/off koppintás az egész, de legalább rossz. Közük nincs hozzá, mi a jó. Gere meg berobban, ír terrorista börtönben bokszolja a levegõt. Öcsém. Néz a gomb szemeivel, és hunyorog, ahogy szokott. A nõk biztos rohadnak érte, különben nem csinálná. Nyilván.
Az egész tele van logikai goof-okkal. Egyszerûen hiába gondolkodol rajta, zakatol az agyad, nem érted. Van benne egy szál, ami sehogyse ment a fejembe. Willis ugyanis megjátssza a homokost. Bemegy szépen a kék osztrigába, nyomja a piát, felszed valami tagot, akinek elkéri a névjegykártyáját is. Még egy csókot is lehel(!) a partnere szájára, agyam eldobom. A partnere viszont jól csinálja, tényleg. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Willis meg egy kiégett csõdör, igazán elmehetne már a vérbe, hagyjon már teret a fiataloknak, ennyit tud, azt' jóvan.) Szóval elválnak, névjegykártya megvan, jól, késõbb a filmben majd fel is hívja, elmennek lakásra, azt lelövi. Kész, ennyi, nem lehet tudni, miért csinálta, meg egyáltalán, mi a francnak tesznek be ilyet a filmbe, ha nem azért a homokos pusziért. Jóvan, hülyék ezek az amerikaiak, vagy én vagyok hülye, esetleg keki.
Ez viszont nem az egyetlen említhetõ példa, de nem ragozom tovább. A fõhõs megmenti a világot, na. Itt is ez lesz, csak jó, meglövik a bal vállát. Szegény gombszemû Gere. Habár amekkora mázlista az az ember, még így is több nõje van, mint ahányszor öcsémet hallom nagyokat szellenteni esténként. (Pedig az se kettõ ám, elhihetitek.)
A zene nagyon rewl. Ütemes, magával ragadó, block rockin. Meg kéne szerezni az albumot valahogy, de ez most komoly.
Na jó, nem ragozom tovább a cuccost, nem ajánlom senkinek a filmet. Inkább menjetek, lövessétek ki a bal fületeket, deszkázzatok, mit tudom én, akármi. Garantáltan rohadtul unatkozni fogtok az egész ostoba, agyatlan, szemét, filmnek eladott baromság alatt.
Lehet, hogy több európai filmeket kellene néznem
ezentúl? (Költõi kérdés, gyerekek.)