Ott rontottam el a dolgot, hogy így vasárnap este benéztem irc-re. Egész népes bagázs volt benn a szokatlanul korai idõ ellenére. Itt volt mindjárt _up, aki nem szólt semmit, mert biztos elmélyedt valami narancs-lista leiratkozásban; aztán _gg, aki Bahia CD-kkel volt elkavarodva, mint rendesen; petyka, aki éppen bekapcsolva felejtette a gépét, közben kvázi hírességekkel futott össze a Shell-kútnál, aztán jöttek a konstans elemek, mint keki; végül egészen meglepõ módon a Lappföldrõl sebtiben hazatelepedett blumi, aki éppen blumungar néven virított. Ehjuhnye. 

Gondoltam, ordenáré bulit csapok: öcsémet elküldöm biliárdozni, aztán hideg húslevest melegítek mikrohullámokkal. Már épp cipeltem volna a gép elé, mikor megcsapta szemem a mozi hívószava. Blumiék indultak ugyanis, kekit is hívták így póriasan, interneten keresztül. Gondolatok örvénylettek a fejemben: a hajnalig tartó eszeveszett irc állt szemben a mozival. Micsoda dilemma.. végül gyõztek a régen látott cimborák. Még odaordítottam kekinek, hogy várjanak meg a kolesz elõtt ("<keki> b+ KORVINBA GYERE!!!! itt nem várunk *** keki has quit IRC"), majd a magára hagyott emberek pesszimizmusával nem dohányzó taxit rendeltem.

Magamra kaptam egy pénztárcát, aztán a taxisra dörögtem: "a korvinba be!" A taxis nem állt helyzete magaslatán, mert homlokegyenest rossz irányba indult el. Gondoltam, nem szólok, hátha tud valami rövid utat, csalódtam már taxisban jól. De nem, ez lassan ment, ráadásul rossz irányba, és az arca is olyan gondterhelt volt, mint Dobrocsi Petié, amikor jegyzetet tarhál fénymásoláshoz. Közöltem vele, hogy a mozinál várnak rám, úgyhogy uszítom a harci pókomat; erre, mint a villám lõttünk ki, hogy nem gyõztek szkennelni a rendõrök.

A mozinál rábukkantam a többiekre, akik unalmukban azt a rendkívül szórakoztató játékot eszelték ki, hogy nem mondják meg nekem az elõadás címét, hadd legyen meglepetés. "Na" - szóltam, de ez sem segített. Elterelõ hadmûvelettel próbálkoztam, és rendeltem egy kapucsínót, hátha elvegyülhetek közöttük. Pechemre a jegyszedõ sem volt képes elárulni a film címét, úgyhogy elkezdtem aggódni. Blumi azzal vigasztalt, hogy az a film biztos nem lesz, aminek a trailer-ét látjuk. Erre már végképp nem szóltam semmit, inkább csak bámultam a fejembõl ki.

Aztán elindult a fõcím, Species 2. Azannya. Ennek láttuk az elsõ részét. (Mint utóbb kiderült, én voltam a társaságból az egyetlen, aki.) Kezdett éjfél felé járni az idõ, gondoltam sci-fi filmet nézni ilyen idõpontban eleve baromság (különösen, hogy láttam az elsõ részt, amiben gerinceket tépkedtek, meg beleket is), biztos csak nem kaptak máshova jegyet.

Megjön az ûrhajó, Pepszi reklámmal, nem rossz. Leszállnak a Marson, kijönnek a kis kávédarálók, (vérciki animációkkal, komolyan mondom, a Xénia lázasok jobbat bírtak dobni) szednek homokot, leszívják tövig. Kiderül közben, hogy az elsõ részbõl ismert modellt, Natasha Henstridge-et leklónozták, de hogy ezért miért kell meztelenre vetkõztetni, az nem derül ki, biztos, hogy tudják mutogatni a pénzünkért. Elgondolkodtam, tulajdonképpen rendesek ezek a filmesek, milyen gáz volna ugyanis, ha nem mutatnák. Képzeljük csak el Sharon Stone-t, hogy nem villan elõ a melle a filmjében - vérciki.

Szóval, a Marsföldbõl vett mintából kifolyik a takony, ami megfertõzi szegény asztronautáinkat, de nem ám csak egy múló influenza - csacsiság. Mindenféle csápok, meg belek lógnak a hátukból, ki, úgy át bírnak változni embereink, de ezt õk még nem tudják. Haza is érnek rendesen, a doki közli velük, hogy ûrutazás után csak semmi szeksz tíz napig.

Ehhez képest a fõmufti, Patrick rögtön az elsõ éjszaka megszerel vagy két nõt. No, innen indul az egész baromság: az egész film központjában a dugás áll. Patrick mindenkivel kefélni akar. Persze Eve-vel (Natasha Henstridge) akar kefélni csak igazán, mert õ eleve szörny, és szörny szörnnyel kefélni nagyon szeret, mert a mellbimbójából is ki bír bújni a csáp, amivel át lehet karolni a másik szörnyet, és ez milyen jó. (Újra meg lehet mutatni a meztelen Henstridge-et és Patrickot is bugyiban.) Nagyon jó kis pornómozit lehetne készíteni erre a témára csápok nélkül szerintem. Én úgy építeném föl a pornófilmet, hogy megérkeznek a Marsra, és dugnak egyet még az ûrhajón, mégpedig a súlytalanság miatt lebegve. Aztán hazajönnek, és ott is dugnak végig. A végén pedig Eve dug Patrickkal, de az lenne a fõdugás, az egész film attrakciója, a Nirvána.

A készítõk szinte már kínosan ügyeltek arra, hogy unos-untalan megijedjünk. Nyomják a hangládák digitálisan, de aki nem akar, az is összerezzen, ha mástól nem, hát a hangrobbanástól. Egy példa. Doki elemezgeti Patrick vérét még a földetérés után nem sokkal. Jé, tök érdekes, ahogy megkajálják a vérsejteket az idegen vérsejtek. Zörgés, doki odanéz, Patrick vére leesik a földre lombikostul és széttörik a kövezeten.. a doki megijed, a vér meg elkezd folyni a fal felé.. doki néz.. a vér elkezd felfelé folyni a falon.. a doki odamegy.. belemártja az ujját a vérbe.. hangrobbanás, a falból kinyúlik valami és berántja a dokit. Belek, vér, nyál elegy. Ez pedig így megy, egészen sokáig.

Aztán az elsõ részbõl ismerõs dokinéni kitalálja, hogy milyen szerrel lehet a szörnyet kinyikkantani: beteg ember vérébõl készített szérum megüti. Egyébként a legjobb alakítást (habár a fickó mindig ezt a figurát nyomja) Michael Madsen (a filmben õ Preston "Press" Lenox) hozza, aki keki szerint is "nagykirály". A madarat láthattuk pl. a Reservoir Dogs-ban, esetleg tárgyfilmünk elsõ részében. Olyan hejde kis elviszes arca van, meg mackós járása, és úgy elferdítve fogja a pisztolyát.

Szóval Henstridge kefél éppen a fõszörnnyel, mire Press beletossza a néger-asztronauta lábába a vasvillát (aki ugyebár valami betegséghordozó, tehát a vére nem egészséges), amit beletosz a fõszörny gerincébe, aki  meghal. Hát így. Mondtam is, hogy ilyen röviden kinyírják a fõszörnyet, nem lehet vége a filmnek. De, szerencsére vége van. Az elmaradhatatlan slusszpoén (hangrobbanással, ahogy kell), aztán stáblista. Hú.

Baktattunk ki a nézõtérrõl, de még elmentünk az étkezdébe és ettünk egy menüt. Az a jó ezekben a horror sci-fi cuccokban, hogy utána lehet fosni, ha kimegyünk mondjuk a wc-re. Én is megyek a feltûnõen sivár wc felé, amikor a pincér tépi rám az ajtót, hogy a szívem megáll. Benn meg csend és lefolyóba hulló vízcseppek halk neszezése...

Éjszaka meg felriadok izzadtan. Szaporán lélegeztem és próbáltam megbecsülni, melyik bútordarab alakult át csáppá az eltelt idõ alatt.

Summa summárum: vége a nyárnak, jövõ héten iskola.