A bemutató óta eltelt pár hét után végre sikerült bő 3 órát rááldoznom minden idők legdrágább filmeposzára. Pazarlás volt. Péntek háromnegyed hat, Kossuth Lajos utca, Puskin mozi. Állunk az előtérben, nyílnak az ajtók, jön a kora délutáni nézősereg kifelé. Egyszer csak kirohan a teremből egy fiatal lány, ordítva bömböl, sír, harapja a szája szélét, elviharzik. Na ne, azért ennyire romantikus nem lehet az a film, amit a Terminátor 2 rendezője dobott össze pár száz millióból... No mindegy, majd meglátjuk - mondom magamnak. Nem szokásom, de most az egyszer beszerzek egy vitamindús popcorn-cola menüt, még lehet, hogy megéhezem-megszomjazom.
A Titanicot 1909-ben kezdték építeni, majd 1911. május 31-én bocsátották vízre. Anno 22 tonna szappant és fáradt olajat használtak fel, hogy szépen a vízre csússzon. Ezután 10 hónapig csinosítgatták, beleverték a maradék néhány millió szegecset, hogy összetartsa a potom 46,328 tonnás hajót... James Cameron rendező ezzel szemben a nagy mexikói semmiben 100 nap alatt felépítette Fox Baja Studios névre keresztelt kis díszletét: a hajó majdnem 1:1 arányú másolatát néhol a legapróbb részletekig kidolgozva, no meg csináltak egy kis medencét, amiben hidraulika mozgatta a hajót.
Indul a film, egy orosz(?) csúcstechnikájú hajó segítségével amerikai kincsvadászok-kutatók keresnek egy kisebbfajta gyémántot az elsűllyedt Titanic szobáiban. Időjáték, felbukkan a momentán kb. 100 éves főhősnő, övé volt egykoron az ékkő. Megelevenednek a roncsok, kezdődhet a 3 órán át tartó visszaemlékezés.
Századforduló, kikötői életkép, Engels: "A munkásosztály helyzete Angliában", ilyesmi. Leonardo diCaprio életművész, grafikus. Kate Winslet eljegyzéshez készülődő fiatalasszony, a vőlegénye persze rosszfiú. Felvonul a szerplőgárda, sablonkarakterek. Kibontakozó románc, lázadó fiatalasszony, röpke szex=telelehelt régi Renault. A szerelmi sztori innentől fogva egyértelmű, a katasztrófa pedig általában ismert. Jéghegy, süllyedés, pánik, sok ember, kevés csónak, kavarás a gyémánt körül, osztályharc... Nem mesélem tovább.
Vizuális effektek: roppant gyengén sikerültek azok a kockák, amikor kifut a hajó a kikötőből, a film legelején azonban láthatunk egy tetszetős 3D modell-animációt. A zárójelenetre már szintén nincs panasz. (Zárójelenet kezdete = a jégheggyel való ütközés. Nyugi, még hátravan másfél óra.) Lehet, hogy csak optikai csalódás, úgy tűnik, az éjszakai képekbe jobban belehomályosíthatók a trükkök. Vízbe zuhanás dögivel, de igazándiból kevés a vér. Annál több a víz. Ez persze nem meglepő, láttuk mi már a Poszeidon katasztrófát egykoron, tudjuk mi az a vizes-film. A vízhőmérsékletet következetlenül kezelik, nem ártana egy babahőmérőt néha bemártani. Hőseink másfél órán át oda se bagóznak a 0 fokos vízre, a végén meg mindenki odafagy, de főleg Leonardo diCaprio. Nem baj.
Időjáték vége. Kate Winslet idősebbik arculatában a kutatóhajó végébe megy, roppant ráncos kezében megcsillan a roppant gyönyörű kék gyémánt. Bele a vízbe. Értelmetlen zárójelenet: egy ál-nosztalgia, avagy mitől rohannak ki bömbölve fiatal lányok...
ct
