ÉJJELOTTHONKINT   beragadtunk a kátrányba, vagy az éjszakába, büdös volt, féltünk, valaki szembe jött, kezemben üres táska volt, õ kiabálni kezdett, mi menekülni, õ üvöltött, egyre közelebb került, már-már utolért, ekkor megfordultunk és õ tüdõnlõtte, megrémültünk, sötétbefagytunk, begyömöszöltük a táskába a többi arc közé és szökni akartunk, de nem tudtunk, ahogy elõreléptünk, egy iszonyatos pumpafujást hallottunk, s meg se mozdulhattunk, ekkor hátraléptünk, s ismét ezt a hangot hallottuk, elõre, hátra, elõre-hátra, elõre-hátra-elõre-hátra-elõre-hátra, nem tudtunk elmozdulni, féltünk, észrevettük, hogy a hulla a táskában viszont növekedik, nõ, egyre nagyobb lesz, minden mozdulatunkkal nõttön nõtt, s ahogy egyre gyorsabban lépkedtünk helyben, futni próbálva,  õ egyre hatalmasabb lett, ekkor kinyílt a táska, a hulla lassan felemelkedett, ruhája szétrepült, s mint egy hatalmas gömböc, a fejünk felett lebegett, arca hiányzott, mi továbbra is ide-oda ugrottunk rémületünkben a nagy fújások kiséretében, s az végül felrepült és bennünket magával ragadva elvitt a tett szinhelyérõl, így nem kellett megmagyarázni a sajnálatos eseményt, ezt a szerencsétlen esetet, mégis, biztos vagyok abban, hogy valaki észrevette, látott bennünket a hullával küzdeni, ki-be rángatni a házból, ahogy se ide se oda nem tudtuk elhúzni, s ezt nem tudjuk megmagyarázni, csak folytatni, az arcot azóta se keresték     A KOFFER ma benéztem a Veronikába, Karcsit kerestem a trafikban , gondoltam jó lenne egy fröccsöt meginni vele, de nem volt bent, se õ se a többiek, csak a trafik elõtt egy nagy sárga koffer, gondoltam elviszem ha már nem kell senkinek, felkaptam , iszonyú nehéz volt,  felültem a villamosra, s gondoltam megnézem mi van benne, de éppen hogy résnyire kinyitottam, amikor észrevettem, hogy egy hulla van benne, megrémültem, hogy észrevesznek ,azt gondolják én vagyok a gyilkos, gyorsan visszatoltam a kilógó kezet és le akartam szállni, amikor egy öregúr odajött s megkérdezett - nocsak-nocsak , milyen  csinos egy bõrönd, mi van benne ? Egy ajándék , mûanyag hattyú, nejlonzokni ?  sikerült gyorsan leszállnom és továbbsietnem, de hamarosan egy kisfiú próbálta kitépni a kezembõl a koffert - hagyd  !- mondtam - na jó , hagyom ha megmutatod, hogy mi van benne, talán egy jó kis gumibaba ? vagy kis érdekes füzetek meztelen nénikkel ? - tünés – mondtam, s visszaszálltam a villamosra, ahol egy rendõr ült le mellém - na milyen egy nagy koffer, régen láttam már ekkorát, utazik vagy költözik ? Nehéz ? Szívesen segítek, de mégis az lenne a legjobb , ha átpakolnánk a cuccát két kisebb kofferbe, látom milyen nehezen húzza maga után, van is nálam két kis koffer , éppen most találtam õket a Veronika elõtt, jöjjön, csomagoljuk át a cuccot !     - nem, köszönöm , sietek, viszlát ! - de mégis mitõl olyan nehéz az a koffer, alig húzza !!!  át kellene vizsgálnom, végül is vámos  voltam tizenkét évig mielõtt rendõrnek mentem !!!!  nagy nehezen sikerült elszöknöm tõle, s megpróbáltam visszavinni a Veronikába, gondoltam, majd ott leteszem, aztán vigye el az akié,  de ahogy odaértem a trafik már tele volt, s mindenki a kofferemet bámulta - mutasd csak mi van benne ! találtál valamit ? mutasd meg !!!! - á, semmi különös sincs benne… - mégis, mutasd meg !  kinyitottam a koffert, és a ballonkabátos hulla kifordult, a feje bután koppant a földön, mindenki rémülten hátrált tõle - nem kell félni – mondtam – nincs semmi baja, kicsit berúgott a tudós tanárom, segítsetek ide az asztalhoz ültetni - hogy hogy a tanárod?  Hazudsz , megölted ezt a szerencsétlent te gazember! - Á, dehogy, csak egész éjjel itt tanult a Veronikában, hagyjátok egy kicsit pihenni, csak ne felejtsétek el 8-kor felébreszteni. Okvetlenül ébresszétek fel nyolckor, mert fontos találkozója van az iskolában. Küldjétek el, és mondjátok meg neki, hogy hozza magával a koffert is! Vissza kell hoznia benne engem holnap.   Dr. Máriás